A továbbtanulás egyre reménytelenebb, ha belegondolok, hogy nyáron még mekkora terveim voltak… mostanra oda jutottam, hogy Szolnok. Kezdtem belenyugodni, elfogadni, de tényleg, erre kiderül, hogy a felsőfokú szakképzésen nem lehet franciát tanulni, az egyetlen tantárgyat, ami egyáltalán érdekel.!

Valamint hála a drága államnak szakonként 6 ember kerül be az állami támogatásba, az mi?! Úgy őszintén, mennyi esélyem van, nyelvvizsga és emelt érettségi nélkül?

Úgyhogy most van olyan terv, hogy Perfekt képzés, ami szintén OKJ-s papírt ad, de köze nincs a fősulihoz. A lényeg, hogy az egyetemből, felsőfokú szakképzés lett (de legalább a fősulin belül), abból pedig egy nevenincs képzés tulajdonképp.

Egyetlen egy dolog van, amit tudva tudom, hogy akarom és nincs mese, akármi lesz én franciául tanulni akarok tovább, nyáron ha bele gebedek is fogok melózni, és ugyan sokminden másra is jó lenne, de nyelvtanfolyamra akarom fordítani, persze itthoni segítséggel. Ez az egyetlen tantárgy, ami iránt huzalmat érzek, úgyhogy muszáj lesz. Annyira szeretnék kimenni Franciaországba és ez elengedhetetlen hozzá.

nade mára rendesen elég már belőlem:

xo.

Mondjuk nem volt az olyan gyönyörűséges, és még mindig érzem az utóhatását!

A tények a következők:

Idő: Szerda, első óra

Hely: tesi óra

Tevékenység: szekrényugrás.

Háromszor csont nélkül átugrottam, persze, hogy negyedjére akadt meg a lábam, a lendület, meg nem fogta fel, hogy nem kéne tovább vinnie, így olyat estem pofára, hogy nemcsak nézni,de átélni is “”Élmény”” volt.

Úgy megijedtem, mint már régen. plussz a karjaimmal fogtam fel a esést, így úgy sajognak, mintha három napig egyfolytába cipekedtem volna O.o. De komolyan, az is igazi fizikai fájdalom, ha a pólómat akarom levenni, vagy a táskát felemelni, vagy egyszerűen csak írni…

A tesitanár, meg ma, mikor mondtam, hogy mennyire fáj, még jól ki is röhögött! Gyökérharcos.!

Na, nem mintha én hinnék benne, de az  Once Upon A Time fanatikusságom ide is beférkőzött, mert az idézet onnan van.

Szóval az egri túra kedden, valami fantasztikusan  magnifique volt*-*.! De komolyan, szavakba alig öntehtő. Gif-em se nagyon van olyan, ami visszaadná azt az extázist :D

Mondjuk amiért mentünk, ugye  a nyílt nap, ott nem sokat töltöttünk, ugyanis bejelentették, hogy az egész országban nem indul olyan államilag támogatott szak, amire bnőmék szerettek volna menni…-.-

Így leléptünk kb 20 perc után, úgy, hogy egy komplett túrát megtettünk, mire megtaláltuk az Leányka úti sportcsarnokot. Drága egri építő emberkék ( xD), nem kellett volna úgy eldugni! csakmondom.! Miután otthagytunk csapot papot, bevettük a várat, annyira gyönyörűségesen, szép onnan a kilátás, hogy ismét nem találok szavakat, az egész környéket belátni és sooo magnifique*__*

Csináltunk egy rakat képet, és tessék elképzelni, találkoztunk ott az egri várba franciákkal - nem hiszek, abban, hogy minden hülye kis történést, jelként fogjak fel, de azért, na - szóval totál maguktól felajánlották, hogy csinálnak rólunk közös képet (és még a telefont, se lopták el ;) Az a kiejtés ahogy beszéltek awww *-* Odamegvisszavoltam:D

Mégtöbb fotó után, jött a Dobó tér, majd É-nek kerestük a KecskeKacsát (McDonald’s) remélem leesik, nekem kb 2 percbe lelt xDD.

Majd ismét kellemes vonatozás hazafele :D Annyira élveztem még a vonatozást is, simán bejárnám így a világot *-* Hátizsákos túristaként, élném :D

Holnap go Egercity!!! :D

Tipp: Ha világvége hangulatod van, ne olvass olyan könyvet, aminek az a címe, hogy Veronika meg akar halni.!

Úgy szar minden, ahogy van!

Ha el akartam volna b*szni a hajam, akkor magam csinálom  és nem megyek fodrászhoz…

Imádom töri órán azt hallgatni, hogy a tanár mennyire utálja az amerikai filmeket, a buzikat, és azokat akik állatokkal izélnek. Valamint azokat a barmokat, akik megengedték, hogy a hadseregbe beléphessenek a buzik, meg azok akik állatokkal szeretnek izélni…! Remélem az érettségin is ilyenekről érdeklődik majd - de nem.! - és mellesleg SENKIT nem érdekel, hogy mennyire utálja a komcsikat, az én apukám szereti őket… mi lenne ha megtudnáá, hujjaj, mikor majdnem elalszok órán, azzal szórakoztatom magam, hogyha ez az ember, meg apu egy helységbe kerülnének és feljönne a szó a kommunizmusról - úgyis feljönne - akkor onnan tuti, csak az egyikük kerülne ki élve.

Vasárnap megyek sétálni és végre elregélem valakinek, hogy mi nyomja a kisszívem, ő tapasztaltabb szerelmi ügyek terén, szóval nagyon remélem, hogy tud valami nagyon, nagyon okosat mondani. Úgy érzem, akármennyit is ártott nekem, ő az egyetlen ember, akik ittmaradt velem, vannak hülyeségei, tény, de kinek nincsenek, ő az aki harcolt a barátságunkért miután elcseszte mondjuk, jó nem szent, nem fogom védeni de senkinek sem hiányoztam soha, legalábbis annyira, hogy eljöjjön és azt mondja, hogy hiányzol b.meg. Ő volt az egyetlen! Így neki mondom el, ő kérdezi meg, hogy-hogy vagyok, más, aki “közelebb” áll hozzám, az leszarja… evvan.! Lényeg a lényeg, Várom a vasárnapot :)

xo.